Ez a regény volt a legeslegelső kötet, amit édesanyám gyűjteményéből lenyúltam és szigorúan este 9 után olvastam, mikor már azt hitték alszom, mert olyankor már nekem fellőtték a pizsit 12 évesen. Ekkor találtam ki, hogy tudom úgy a lámpám fényét eltakarni, hogy az ajtó alatt nem látszik, hogy olvasok de mégis normálisan látok. Akkoriban még ciki volt szemüvegesnek lenni, ezért nem akartam az lenni. Szóval ennek volt a legtipikusabb ponyva címe, ezért esett rá a választásom. Ráadásul régészettel foglalkozott a főhősnő és akkoriban nekem is ez volt az egyik nagy életcélom, hogy az leszek, vagy közgazdász, vagy zongorista. :D Oké, ez már bőven a tűzoltó-rendőr-orvos gyerekkorszak után de még a lázadó kamaszkor előtt volt, amikor arra sem volt meg a válasz ki vagyok én, nem hogy mit szeretnék csinálni ha nagy leszek. Szóval ez a kötet indított el a lejtőn. Azt hiszem ennyiben meg is akad az érzelmi kötődésem hozzá, mert lelövöm a poént, annyira nem fenomenálisan jó.

A történet kiinduló pontja:

Jilian Sherwood "rögeszmés" Sherwood lánya, apja nyomdokaiba lépve szintén a régészet szerelmese. De apja őrült elméletei miatt a szakma kiveti magából. Apja egyik legőrültebb elmélete az Anzárok Kővárosa, melynek kutatása során az életével fizet még Jilian kamaszkorában. Rick, Jillian féltestvére, aki őrülten féltékeny kishúgára, mivel rá, apja már 5 évesen több figyelmet szentelt, mint elsőszülött fiára 16 évesen, ezzel az idősebb testvér utálatával kellett felnőnie. Édesapjuk halála után nem igazán tartották a  kapcsolatot, viszont mikor Jiliant élete talán egyik legnagyobb expedíciójából csak azért zárják ki, mert rögeszmés Sherwood lánya végleg betelik nála a pohár. Hozzá akar jutni apja jegyzeteihez, amiket viszont bátyja hasonlóan rögeszmésen őriz, ezzel büntetve húgát, de beletekintést engedélyez egy gyenge pillanatában. És Jilian megüti a jackpotot. Megtalálja a térképet az elfeledett városhoz, és csak ő tudja elolvasni a kincses térképet...

... és a folytatása:

Ben Lewis az Amazonas környékén található egyik legjobb túravezető, Alabamából származó délies akcentusát 15 év brazíliai élettel sem tudta levetkőzni. A könnyed csavargó élet a vérében van. Hetek-hónapokra eltűnik a dzsungelbe egy-egy túrát, expedíciót vagy simán turistákat kalauzolva, majd hetekig egy könnyen kapható hölgy karjaiban piheni ki magát Manausban a következő munkáig. Éppen egy több hónapot felemésztő útról visszatérve már első estéjén megtalálja őt egy rossz hírű gengszter ideges útitársával. Egy régészeti expedícióra akarják felbérelni, de olyan útra, melyet maguk sem ismernek. Csak egy roppant csinos nő, akit viszont esze ágában sincs a dzsungelbe vinni, de patt helyzetbe kerül, mert Jilian nem tágít. Vagy ő is megy, vagy nincs expedíció. Ben pedig fogát csikorgatva de belemegy, mert egy ilyen nőt, egyedül nem enged el, főleg hogy egy pszichopata bérgyilkos is képbe kerül. Izgalmas út elé néznek teli veszélyekkel, veszteségekkel, de a kincs ott várakozik az út végén, és még közel sincs vége a történetnek!

Összegzés a könyvről:

Tetszett Jilian figurája, ahogy Bené is, a párbeszédeik, a csipkelődéseik. Maga az egész történet. De az erotikus szál vicc volt. Semmi előjáték csak durr bele, és nem egyszer. És ugyan volt fájdalom de aztán élvezte. Hát eszem megáll. Hogy a fenébe tetszhetett ez kamaszként? Még szerencse, hogy utána olvastam más történeteket is és nem ebből alakítottam ki a véleményem a szexualitásról. Bár a vége happy end, nem is kicsi, ezért megbocsátottam, hogy ennyire bénán kezelte a szexualitást. 

Vélemény: 8/10 (a történet miatt)