Ez a regény volt a legeslegelső kötet, amit édesanyám gyűjteményéből lenyúltam és szigorúan este 9 után olvastam, mikor már azt hitték alszom, mert olyankor már nekem fellőtték a pizsit 12 évesen. Ekkor találtam ki, hogy tudom úgy a lámpám fényét eltakarni, hogy az ajtó alatt nem látszik, hogy olvasok de mégis normálisan látok. Akkoriban még ciki volt szemüvegesnek lenni, ezért nem akartam az lenni. Szóval ennek volt a legtipikusabb ponyva címe, ezért esett rá a választásom. Ráadásul régészettel foglalkozott a főhősnő és akkoriban nekem is ez volt az egyik nagy életcélom, hogy az leszek, vagy közgazdász, vagy zongorista. :D Oké, ez már bőven a tűzoltó-rendőr-orvos gyerekkorszak után de még a lázadó kamaszkor előtt volt, amikor arra sem volt meg a válasz ki vagyok én, nem hogy mit szeretnék csinálni ha nagy leszek. Szóval ez a kötet indított el a lejtőn. Azt hiszem ennyiben meg is akad az érzelmi kötődésem hozzá, mert lelövöm a poént, annyira nem fenomenálisan jó.

A történet kiinduló pontja:

Jilian Sherwood "rögeszmés" Sherwood lánya, apja nyomdokaiba lépve szintén a régészet szerelmese. De apja őrült elméletei miatt a szakma kiveti magából. Apja egyik legőrültebb elmélete az Anzárok Kővárosa, melynek kutatása során az életével fizet még Jilian kamaszkorában. Rick, Jillian féltestvére, aki őrülten féltékeny kishúgára, mivel rá, apja már 5 évesen több figyelmet szentelt, mint elsőszülött fiára 16 évesen, ezzel az idősebb testvér utálatával kellett felnőnie. Édesapjuk halála után nem igazán tartották a  kapcsolatot, viszont mikor Jiliant élete talán egyik legnagyobb expedíciójából csak azért zárják ki, mert rögeszmés Sherwood lánya végleg betelik nála a pohár. Hozzá akar jutni apja jegyzeteihez, amiket viszont bátyja hasonlóan rögeszmésen őriz, ezzel büntetve húgát, de beletekintést engedélyez egy gyenge pillanatában. És Jilian megüti a jackpotot. Megtalálja a térképet az elfeledett városhoz, és csak ő tudja elolvasni a kincses térképet...

... és a folytatása:

Ben Lewis az Amazonas környékén található egyik legjobb túravezető, Alabamából származó délies akcentusát 15 év brazíliai élettel sem tudta levetkőzni. A könnyed csavargó élet a vérében van. Hetek-hónapokra eltűnik a dzsungelbe egy-egy túrát, expedíciót vagy simán turistákat kalauzolva, majd hetekig egy könnyen kapható hölgy karjaiban piheni ki magát Manausban a következő munkáig. Éppen egy több hónapot felemésztő útról visszatérve már első estéjén megtalálja őt egy rossz hírű gengszter ideges útitársával. Egy régészeti expedícióra akarják felbérelni, de olyan útra, melyet maguk sem ismernek. Csak egy roppant csinos nő, akit viszont esze ágában sincs a dzsungelbe vinni, de patt helyzetbe kerül, mert Jilian nem tágít. Vagy ő is megy, vagy nincs expedíció. Ben pedig fogát csikorgatva de belemegy, mert egy ilyen nőt, egyedül nem enged el, főleg hogy egy pszichopata bérgyilkos is képbe kerül. Izgalmas út elé néznek teli veszélyekkel, veszteségekkel, de a kincs ott várakozik az út végén, és még közel sincs vége a történetnek!

Összegzés a könyvről:

Tetszett Jilian figurája, ahogy Bené is, a párbeszédeik, a csipkelődéseik. Maga az egész történet. De az erotikus szál vicc volt. Semmi előjáték csak durr bele, és nem egyszer. És ugyan volt fájdalom de aztán élvezte. Hát eszem megáll. Hogy a fenébe tetszhetett ez kamaszként? Még szerencse, hogy utána olvastam más történeteket is és nem ebből alakítottam ki a véleményem a szexualitásról. Bár a vége happy end, nem is kicsi, ezért megbocsátottam, hogy ennyire bénán kezelte a szexualitást. 

Vélemény: 8/10 (a történet miatt)

Teljesen rákattantam a moly.hu-s kihívásokra és az egyik legelsőhöz keresgéltem a megadott listában könyveket, és megakadt a szemem ezen a rémesen bugyuta borítón. Mert kár szépíteni, egyszerűen borzalmas ezzel a fekete-fehért imitáló piros-fehérben játszó borító. Bár ha azt nézzük a címnek teljesen megfelel, hisz a magyar címe Perzselő csók. A perzselés piros, a képen majdnem csókolóznak. De akkor sem tetszik. Bármennyire nézegetem nem jön be. Még szerencse, hogy maga a sztori viszont meglepően jó és ebookon olvastam, így nem kellett nap, mint nap találkoznom vele és a későbbiekben sem kell a könyvespolcomon találkoznom vele. Bármennyire tetszik vagy eladnám vagy új borítót kapna.

Összegzés a könyvről:

Mivel a fülszöveg kb leírja a sztori magvát, és ha próbálnám újra elmesélni tuti lelőnék valami fontos részletet, így inkább rögtön a véleményezésre ugranék.

Az árnyvadász sztorik óta szeretek ilyen démonos, angyalos fantasy sztorikat olvasni, de ez valami új volt, mert ugye ott a főszereplőnk Layla, aki sem egyik, sem másik, - ja igen, itt nem angyalok hanem gorgók vannak, akik vízköpők lényegében, csak akkor szoborszerűek mikor alszanak vagy harcolnak, de van ember formájuk- de azért mégis mindkét oldal előnyeit és hátrányait is magával cipeli, így lényegében normális tini életre csak félig van lehetősége. Folyamatosan harcol a kényszer ellen, hogy kiszívja valaki lelkét, ezért édességet eszik, hogy elűzze a vágyat. Tetszetős kis metafora arra, hogy mi történik ha nem fogadod el önmagad, csak itt nem hízik 200 kg-osra a főhősnő ettől. Ráadásul folyamatosan bűntudata van, mert lelkeket akar elszívni, mert arra nevelték, hogy az rossz. Aztán jön a rosszfiú, akitől óvták, és aki ráébreszti, hogy lehet mégse fekete és fehér a világ. Közben izgalmas harcokba keverednek és nyomozást folytatnak.  A ki nem mondott szerelem is betalál. Mondjuk várható volt. Meg is lepődtem volna ha nem így történik. Na de a vége... én konkrétan elpityeredtem rajta, akkora katarzist sikerült kiváltani. Szóval azt kell mondjam, hogy hiába írták 14+ olvasóknak 14*2 esetében is szórakoztató és jó szórakozás. Kezdem megszeretni ezeket a pöttyös könyveket. Gyorsan olvashatóak, izgalmasak és mondanivalójuk is van ha jobban figyelsz.

Kedvenc idézetek:

Az igaz szerelem azt jelenti, hogy az ember hajlandó megosztozni az édességen.

– Ne félj Bambitól! – mondta a srác. – Rendes kislány, csak kíváncsi, és talán egy kicsit éhes. Úgy nevezte el ezt az izét, hogy Bambi?!
(…)
– Na jó – motyogta a gazdája, gúnyosan vigyorogva – , talán nagyon éhes.

– Egyetlen rendes tervet se bírsz kisütni? Roth gúnyosan kérdezett vissza:
– Mint például?
– Mit tudom én! Zabáltasd fel Bambival, vagy valami!
– Micsoda?! – A démon leeresztette a kart, és döbbenten meredt rám. – Bambi gyomorrontást kapna, ha ilyen rothadt húst enne.

– Figyelj! B-bo… bo… – Mély levegőt vett, és újból nekifutott.
– Bo-csá… Rámeredtem, és vártam.
– Hogy mi? Bocsánatot akarsz kérni? Bosszúsan grimaszolt.
– Bo-csá-nat – nyögte ki nagy nehezen.
– Jaj, ne fárassz! Még azt sem bírod rendesen kimondani, hogy „bocsánat”?
– Nem. – A szemembe nézett, véresen komolyan. – Ez nem szerepel a démonok szókincsében.

– Caim vagyok, harminc démonsereg ura, s egyedül a poklot szolgálom.
– Na, baszki. – suttogtam. Mi a francot keres egy újabb démon a lányklotyóban?

Ha szerelmesek vagyunk valakibe, akkor bármit hajlandóak lennénk kockáztatni, hogy garantálhassuk a boldogságát. Akár a világvégét is.

– Na, tessék, mégis csak van szabad akarat! – szólt. – Bakker, tök szívás. – Aztán elmosolyodott… Rám mosolygott… teljesen őszintén, kivillantva mély gödröcskéit. – Abban a pillanatban elvesztem, hogy rád találtam.

Vélemény: 9,5/10

A történet kiinduló pontja:

... és a folytatás:

Jessicah éjjel-nappal dolgozik, hogy megmentse a vállalatot és próbálja elfelejteni a riói estét, ahol villant a vaku és csak rettegje várja a zsarolást, amivel tönkre tenné a cég jóhírét. Előkerül a veszélyes kinézetű versenytárs, aki egy agresszív nagydarab alak, akitől hőslovag formájában megmenti Rafael, de itt még nincs vége a játszmának. Mikor már majdnem elfelejtette a zsarolóképeket megkapja őket és egy világ omlik össze benne, mert csak a képek érkeznek, zsarolás hozzá nem.Közben Rafael felforgatja a világát, az érzelmeit. Váratlan fordulattal a nagyapja is mintha elárulna. Vajon tud a képekről? De akkor már rég megkapta volna a következő agyvérzését, ami akár végzetes is lehet. Megismerkedhetünk a Fraizer család bonyolult kapcsolatrendszerével és történetével, ahol szinte mindenki utál mindenkit vagy minimum tüske van benne a másikkal szemben. Évek óta húzódó sérelmek, ármánykodás, titkok övezik a családot. A szennyes ki is borul és elszabadulnak az indulatok. Pillanatnyi béke után hatalmas érzelmi zuhanás, de a végére csak összehozzák a tökéletes happy endet.

Összegzés a könyvről:

Az erotikus jelenetek szórakoztatóak, bár ahogy már előzőleg említettem az első ilyen jelenetet a mai napig nem értem. Annyira illogikus a főhősnő viselkedése, hogy kész röhej az egész. Bár lehet én vagyok túl racionális, de akkor sem értem. Annyit nem ivott szerencsétlen. Ráadásul előzőleg halálra volt rémülve, hogy úristen orgián van aztán mégis odaadja magát egy vadidegennek? A könyv további része viszont tetszett. Egy részen bemutatja a tipikus brazil/latin család működését, világát, ugyan csak nagyvonalakban, de azért a hangulata átjön. Ráadásul a motivációja is Rafaelnek. Szóval ha épp nincs valaki túlgondolós időszakában és az elején nem akad le, akkor jó időtöltés.

Vélemény: 7/10

A történet kiinduló pontja.. és folytatása:

Sajátos történetvezetéssel egymás után váltakozva olvashatjuk a show előtti és utáni eseményeket. Az előtti esemény mindig akkor bukkan fel mikor az utáni esemény megértéséhez ez fontossá válik. Nekem kifejezetten tetszett, bár egyszerre volt sablonos és meglepő a végeredmény.

Claire egy szokásos kamasz, aki nem elégedett a testével, mivel kiskamaszként még dundi volt, most már nem az, de nem is modell alkat. A családjának cukrászdája és étterme van, a Mennyei Ízek. Claire 5 gyermek közül a második. Van egy mihaszna bátyja, Louie, akit mindig kihúznak a szarból a szülők és mindent elnéznek neki, azt is, hogy huszonévesen még nem csinál semmit, csak gondolkodik azon mihez kéne kezdenie az életével. Egy mogorva húga, April, és még két kistestvére Gavin és June, akik nem zavarnak sok vizet. A legjobb barátnője, Kate egyben az unokatestvére is, akinek a pasija Josh, hasonlóan dundi kisgyerek volt, mint Claire és azóta vannak jóban mióta kisiskolásként megvédte a csúfolódástól.

Aztán a Mennyei Ízek a csőd szélére kerül, Claire pedig lelkileg is mélyponton van a kinézete miatt, így jelentkezik egy átalakító showba, ahol kvázi csúnya emberekből szépeket varázsolnak, főként plasztikai műtétekkel, de Claire természetes módon akar szépülni. Persze mindenféle kozmetikai és testkezelésekkel, de sebészkés nélkül. A legnagyobb változáson átesett illető a nézők szavazatai alapján megnyeri a fődíjat, 1 millió dollárt. Nos Claire-nek erre fáj a foga elsősorban és szerintem nem lövök le nagy poént ha azt mondom megnyerte, hisz ezzel indít a könyv. :) Innen bontakozik ki, hogy hogyan jutott el addig, hogy jelentkezzen és mi történik azután, hogy nyert. Ó, és természetes egy szépfiú is helyet kap a sztoriban Alex néven. Spoiler!

Összegzés a könyvről:

Vélemény: 7/10

A történet kiinduló pontja:

... és a folytatás:

Összegzés a könyvről:

Vélemény: 8/10

Üdv kedves Olvasó!

Mindig is úgy voltam vele, hogy ha tetszik egy könyv bevezetője, akkor végig olvasom bármilyen béna is végül a sztori, szóval remélem sikerül felkeltenem az érdeklődést annyira, hogy a bejegyzés végére érj. 

Semmi sem fogható ahhoz a bizsergéshez, amit a szerelem során tapasztalunk meg.

Sandra Brown

Mindig odáig voltam a szerelmes történetekért. 8 éves koromban kezdtem el könyveket olvasni és olyan 12 évesen csórtam el édesanyám könyvespolcáról az első ponyvát, és onnantól szerelem volt első olvasásra. Egymás után olvastam végig ezeket a könnyed esti olvasmányokat, lettek kedvencek - amiket a mai napig újra és újra elolvasok hiába tudom már kb fejből a szövegét - és vannak amiket azóta is keresek az otthoni könyvespolcon, mert közben történt egy költözés és nem tudom, hogy elkeveredtek azok a kötetek, füzetek vagy lehet bekerültek abba a dobozba, ami a padlásra került nagymamámnál és azóta az egerek eledele lett. Csak szemléltetés céljából egy fél könyvespolcnyi kötetről és vagy 2-3 láda Romana, Bianca és hasonló típusú füzetecskéről beszélünk, szóval tetemes mennyiség. De hát ilyen, ha az ember édesanyja gyorsan olvas, gyűlik a mennyiség. Még szerencse, hogy én már ebookot is használok vagy be sem férnénk a lakásba. Természetesen a kedvencek lapozható formában figyelnek a polcon, hogy bármikor a kedvenc részbe belelapozva olvasgathassam. :) De a legrosszabb egyébként, hogy nem emlékszem az eltűnt példányok címére csak a történetre, így meg elég nehéz keresni. 

Ennek kiküszöbölésére, és hogy segíthessem a hozzám hasonlókat úgy gondoltam elindítom ezt a blogot. Egyfajta olvasónapló, ajánló és keresési segédlet. Igyekszem úgy megírni a bejegyzéseket, hogy nem lövöm le a végét, de azért segít a történet felelevenítésében vagy meghozza a kedvet az olvasáshoz, vagy éppen lebeszél ha bűn rossz, legalábbis az én szerény véleményem szerint. Bár én még a legbugyutább történetben is találok pozitívumot, szóval tényleg nagyon rossznak kell ahhoz a történetnek lennie, hogy azt mondjam, ebbe semmiképp se vágj bele! De nem szaporítom tovább a szót.